A zöld átállás a bútoripari ágazatban

A bútoripar az EU gazdasága szempontjából igen fontos ágazat, amely mintegy 1 millió munkavállalót foglalkoztat mintegy 120 000 vállalkozásban (amelyek 99%-a mikro-, kis- és középvállalkozásokból áll), éves forgalma mintegy 96 milliárd euró, és a világ bútorgyártásának 25%-át állítja elő.

Az elmúlt évtizedekben az ágazat néhány speciális nehézséggel néz szembe (például az alacsony bérköltségű országok által támasztott piaci verseny, a munkaerő elöregedése és az ágazat gyenge vonzereje a fiatalok számára, valamint a fa és a faalapú anyagok hiánya), amelyekhez még olyan tényezők járultak az elmúlt három évben, amelyek még inkább nehezítették a szektor helyzetét: a pandémia, az ukrajnai háború és a nyersanyaghiány.

Ebben a környezetben az európai zöld megállapodás - European Green Deal nagy kihívást, de egyben nagyszerű lehetőséget is jelent a vállalatok számára, hogy megerősödve kerüljenek ki a jelenlegi általános környezeti és gazdasági válságból: ahhoz, hogy 2050-re elérjük az éghajlat-semlegességet, zöld technológiát-, és fenntartható termelési és forgalmazási módszereket kell alkalmazni, hogy versenyképes, erőforrás-hatékony és vonzó ágazattá váljunk.

Az adaptálásra ajánlott körforgásos gazdasági modell, egy olyan gazdasági modell, amely "a tervezés által regeneratív: a biológiai anyagokat úgy tervezik, hogy újra bekerüljenek a bioszférába, a műszaki anyagokat pedig úgy tervezik, hogy minimális minőségromlással keringjenek", és "szándék szerint helyreállító; célja, hogy megújuló energiára és erőforrásokra támaszkodjon; minimalizálja, nyomon követi és megszünteti a mérgező vegyi anyagok használatát; és gondos tervezéssel felszámolja a hulladékot" (Ellen Mac Arthur Foundation, 2014).

Az eco-design elvek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy hasznos és kívánatos termékeket hozzanak létre, amelyek a lehető legkisebb mértékben csökkentik a környezetre gyakorolt hatásukat a teljes életciklus során, ami a nyersanyagok kitermelésétől a gyártáson, a forgalmazáson, a felhasználáson és az életciklus végéig tart.

Operatív szinten ez a bútoripari ágazatban azt jelenti:

1. Hatékony anyagok használata, lehetőség szerint megújuló és újrahasznosított anyagok előnyben részesítésével, és azok környezeti teljesítményének megfelelően;

2. A különböző anyagok és alkatrészek szétválasztása, a javíthatóság, az újrafelhasználás, a felújítás és az újragyártás lehetőségeinek fokozása, e körkörös folyamatok előnyben részesítése az újrahasznosítással szemben, valamint a bútortermékek élettartamának és tartósságának növelése;

3. A vegyi anyagok felelős felhasználása, a veszélyes anyagok (például, a mérgező égésgátlók) elkerülése.

A társadalmi vetület szintén olyan elem, amelyet figyelembe kell venni, mivel szorosan kapcsolódik a környezeti és gazdasági dinamikához, és a termelés társadalmi hatását kell alapul venni olyan kezdeményezések megvalósításához, amelyek képesek értéket visszaadni a területeknek és a közösségeknek.